Korai Messerschmitt Bf 109 típusok

Képességeit és teljesítményét a spanyol polgárháborúban már egyértelműen is bizonyította. Első változatait a harctéren szerzett tapasztalatok alapján tovább tökéletesítették. A modellnek azonban ennek ellenére számos hátrányos tulajdonsága is volt. Ezek közül a futóművek gyengesége – a konstrukciójából adódóan – mindvégig megoldatlan problémák forrása maradt. Ennek ellenére még ellenfelei is őszinte elismeréssel nyilatkoztak róla. A légi háború gyorsan növekvő igényeinek megfelelően továbbfejlesztése elkerülhetetlenné vált. A különböző változataival repülő pilóták ugyan még mindig rettegett ellenfélnek számítottak, ám 1944-45-re mégis elmaradt a szövetségesek mögött. A típusból összesen kb. 30-35.000 darabot gyártottak. Története szorosan egybefonódott „lovas nemzetünk” repülős céljainak megvalósításában, sőt a korabeli Magyarország is hamar kapcsolatba került a „Messer” első példányaival.

Az első prototípusok

A versaillesi békediktátum kijátszására már a weimari Németország megtette az első lépéseket. Azonban az NSDAP párt és vezetője, Adolf Hitler hatalomra jutása adott igazán erős lendületet a német hadsereg újjászervezésének. Ettől kezdve a fegyvernemek jelentős állami támogatás kaptak. Köztük is a légierő kiépítését tervezték gyors ütemben megvalósítani. Éppen ezért már 1934 elején a Reichsluftfahrtministerium (RLM) Technisches Amt – azaz Birodalmi Légügyi Minisztérium műszaki osztálya egy merőben új pályázatot hirdetett meg. Ebben olyan feltételeket szabtak, amelyek egyértelműen a modern repülőgépek építésének irányába mutattak. A kiírásban egy teljesen fém, zárt pilótafülkéjű, alsószárnyas, behúzható futóműves vadászrepülőgép szerepelt, amelyhez a még fejlesztés alatt álló 12 hengeres, Junkers Jumo 210 vagy a Daimler Benz DB 600-as motorokat tervezték beépíteni. Továbbá meghatározták azt is, hogy 6.000 m magasságban a sebessége legalább 400 km/h, csúcsmagassága 10.000 méter, üzemképességi ideje pedig másfél óra legyen. Fegyverzetnek 2 db 7,92 mm-es MG 17-es géppuskát, vagy 1 db 20 mm-es gépágyút választották, egyenként 1.000 db-os, illetve 200 db-os lőszer javadalmazással.

A Messerschmitt Bf 109 V-1 első mintapéldánya. A II. világháború kezdetéig összesen 20 db prototípust építettek

A felhívásra a legnagyobb repülőgépgyárak: az Arado, Heinkel és a Focke-Wulf GmbH szinte azonnal jelentkeztek. Ezen kívül csatlakozott hozzájuk még a Bayerische Flugzeugwerke AG. (BFW) is. E cég, melyet Wilhelm Emil Messerschmitt képviselt, már 1933 óta sok tehetséges tervezőmérnököt vonzott magához. A fejlesztő csoport tagjai között ott találjuk Robert Lussert, Hubert Bauert és Walther Rethelt is. A BFW nevezését az RLM végül szintén elfogadta. Az ezt követő hivatalos megbeszélésen először egyeztették a technikai részleteket. Így például a Heinkel és az Arado felületi terhelését 100 kg/m²-ben, míg Messerschmittét 125 kg/m²-ben határozták meg. Majd az RLM hivatalnokaival történő előzetes egyeztetések és a modellek elkészülése után, 1934 október közepén, kezdték a Bf 109a jelű prototípus építési munkálatait. A terv egy olyan kis sárkányba épített, erős motorú repülőgép volt, melyen az M 29, az M 37 és a Bf 108 „Taifun” túragép tapasztalatait egyesíthetik. Az ovális keresztmetszetű, könnyűfém ötvözetből készült törzset süllyesztett fejjel szegecselt héjszerkezettel és zárt pilótafülkével tervezték. Szárnya kétrészes, egy főtartós, fémépítésű szabadonhordó, alsószárnyas. A leszállásnál a pilótát szárnyprofilba illeszkedő réselt féklapok segítették. A szárny belépőélére pedig torziós orrborításba simuló, automatikusan nyíló orrsegédszárnyakat telepítettek. A súlycsökkenés miatt a kormányfelületeket vászonnal borították. A hárompontos, farokkerekes, egytagú, olajrúgós behúzható futóműveket hidraulikus fékekkel szerelték. Ez a vadászgépek történetében szinte egyedülálló szerkezet úgy alakult ki, hogy Messerschmitt a tervezés közben tudta meg, hogy a Junkers Jumo 210 A motort mégsem kapják meg. A konstruktőrnek ezért váratlanul át kellett alakítania a gépet ahhoz, hogy a 695 LE-s (518 kW-os) Rolls-Royce Kestrel V motort beépíthessék. Ennek propellerje fából készült, kétlapátú, Schwarz rendszerű volt. A gyenge teljesítményű angol motor tehát rákényszerítette a tervezőt, hogy a lehető legkönnyebb és aerodinamikai szempontból a leghatékonyabb repülőgépet tervezze. Az ügy hátterében valószínűleg Ernst Udet állt, aki egyszer egyenesen még azt is kijelentette, hogy szerinte a típusból sohasem lesz vadászgép!

A Bf 109 V-3 prototípus oldalnézeti rajza. E példányt 1936 decemberében Spanyolországba szállították, hogy kipróbálják harci körülmények között is

1935 tavaszán a Focke-Wulf FW 159 V-1 dúccal merevített felsőszárnyas; az Arado Ar 80 V-1 szabadonhordó, alsószárnyas, egyfedelű, merev futóműves; majd a Heinkel He 112 V-1 még nyitott pilótafülkével készült prototípusát is bemutatták a hivatalnokoknak. Viszont a polgári nyilvántartásban D-IABI lajstromjelet kapott Bf 109a csak május 28-án emelkedett először a levegőbe, a BWF augsburg-haunstetteni repülőtérről. Berepülőpilótája Hans-Dietrich „Kubu” Knötzsch repülő kapitány (Flugkapitän) volt, aki jelentésében kiemelte a gép könnyű irányíthatóságát és rendkívüli fürgeségét. Ám ezután még négy hónapos gyári berepülés következett, amelynek végén a prototípust átkeresztelték Bf 109 V-1-re. S csak szeptemberben repülte át Knötzsch a gépet a Luftwaffe rechlini Erprobungsstelle (E-Stelle) – kísérleti telepére. Az átadott rivális mintapéldányokkal a légierő berepülő pilótái is megismerkedtek, majd október 15-től már kipróbálhatták azokat. Az első összehasonlítások után az Ar 80, majd pedig a FW 159 is hamar kiesett a küzdelemből. Ellenben viszont a He 112-es és a Bf 109-es is olyan jól szerepeltek, hogy az illetékesek nem tudtak választani közülük. Így mindkét modellből újabb 10-10 db prototípust rendeltek meg. A próbarepüléseket 1935 novemberétől Travemündében folytatták tovább.

A Bf 109 V-4 prototípus oldalnézeti rajza. Ezt a gépet szintén csapatpróbákra küldték a spanyol polgárháborúba. Az ezzel szerzett tapasztalatokat hasznosították a szériagépeknél

1936 januárjában a BFW befejezte a D-IUDE jelzésű Bf 109 V-2 prototípust, amelyet már 610 LE-s Jumo 210 A motorral szereltek fel. A 2 db MG 17-es géppuska lőszer javadalmazása egyenként 500 db volt. Ezen kívül tükrös célzó szolgált a fegyverek irányzására. Működtetésük a botkormányon lévő elsütőbillentyű segítségével elektromos úton, szinkronizáltan történt. A V-2 első berepülése január 21-én történt. Majd februártól már a Luftwaffe travemündei kísérleti telepén vizsgálták a Heinkel 112 V-2 és a Bf 109 V-2 prototípusok repülési tulajdonságait. Több felszállás után először a Messerrel dr. Hermann Wurster kápráztatta el műrepülésével a jelenlevő szakembereket, míg Gerhard Nitschke dugóhúzóba került a Heinkellel, és a földnek csapódott. A gép javíthatatlanul összetörött, de a pilóta szerencsésen túlélte a balesetet. Ám ezzel megnőttek a 109-es esélyei, sőt az eset után még Udet is megváltoztatta korábbi elhamarkodott álláspontját. Végül a Messerschmittet hirdették ki a győztesnek. A döntésnél ugyanis figyelembe vették az egyszerűbb gyárthatóságot is. Mivel a Bf 109 szárnyait három csapszeggel rögzítették a törzshöz, ezért gyorsan össze lehetett szerelni. Továbbá a futómű szárai nem a szárnyakhoz, hanem közvetlenül a pilótafülke előtt, a törzshöz csatlakoztak. Így felszerelése után már saját kerekein guríthatták tovább a következő munkafolyamat elvégzéséhez. Maga a törzs szintén egyszerű, ám szilárd konstrukciónak bizonyult. A repülőgép üres tömege mindössze 1.500 kg volt, és javítása tábori körülmények között is megfelelőnek látszott. A Messer egyedüli gyengesége a keskeny nyomtávú futóműben rejlett, mert gurulás közben instabillá tette a gépet. Ezt igazolta a V-1 rechlini balesete is, amikor egy felszállást megelőző kigurulás közben egyszerűen átvágódott a prototípus.

1937 elején emelkedett először a levegőbe a 881-es gyári számú V-7-es prototípus

A Bf 109 V-3 júniusban emelkedett először a levegőbe. Majd novemberben következett a D-IOQY jelzésű V-4. Ezt már 3 db MG 17-es géppuskával szerelték fel, méghozzá úgy, hogy a Jumo 210 B, V-rendszerű motort megfordítva építették be. Ezáltal a két hengersor közé egy, a légcsavartengelyen át tüzelő újabb géppuska elhelyezése vált lehetővé. Csakhogy a beépített fegyver súlytöbblete kezdetben vibrációs problémákat okozott, amit végül ügyesen kiküszöböltek a mérnökök. A kor szellemének megfelelően az áramvonalas motorburkolat alá helyezték el a két darab, légcsavarral szinkronizált géppuskát.

A „Bertha” sorozat

A Bf 109 V-7 prototípus alapján fejlesztették tovább a B-0-át, melyből összesen 10 db előszériás repülőgépet gyártottak. Majd 1936 második felétől már megindult Augsburg-Haunstettenben a B-1 jelzésű sorozat is. Az első gépet 1937 februárjára fejezték be. Ezeket 2.700-as percenkénti fordulatszámú, 680 LE-s, erősebb teljesítményű Jumo 210 Da motorokkal építették. A fából készült, kétlapátú, Schwarz-féle légcsavar még nem volt állítható rendszerű. A hegyes légcsavarkúpot a légellenállás csökkentése végett szerelték fel. Fegyverzete 2 db 7,92 mm-es MG 17-es géppuska volt a motorburkolat alatt, melyhez a Carl Zeiss Reflexvisier (Revi) C/12C célzót használták.
1937 nyarán a harmincadik példány legyártása után áttértek a B-2 szériára, ezeket már az új fejlesztésű, VDM rendszerű, állítható állásszögű légcsavarral szereltek. Ezt a modellt jelentős teljesítményi javulás jellemezte. 4.600 m-es magasságban 470 km/h sebességet produkált a 700 LE-s Jumo 210 G motor. Fegyverzetét 3 db MG 17 géppuskára növelték, amelyek egyikét a légcsavar tengelyébe építették. A típus további érdekessége a „Funkgerät” FuG 7-es rádió volt, melyet a spanyol polgárháborúban próbáltak ki elsőként. A berendezést kezdetben a pilóták vegyes érzelmekkel fogadták, ám a harcok során hamar bebizonyította hasznosságát.

Egy felvétel a D-ISLU jelzésű V-10 prototípusról. A Messerrel Ernst Udet repült az 1937-es zürichi nemzetközi légi bemutatón

A Luftwaffe alakulatai közül elsőként a JG 132 „Richthofen” vadászezred Jüterborg-Damm-ban állomásozó II. osztálya kapta meg az új B-1 jelzésű gépeket, míg az I. Gruppe Döberitz-ben lett felszerelve. Ezután következett az I/JG 234 „Schlageter”, illetve novemberben a II/JG 234. 1937 áprilisától a II/JG 132 B-1-eseivel váltották fel Spanyolországban a He 51-eseket. Ezek a példányok a Legion Condor alárendeltségében, a Vitoriában állomásozó, Günther Lützow vezette 2/J 88 századba kerültek. Lützow április 7-én aratta a típus első légi győzelmét. Feladatuk elsősorban a bombázó és felderítő gépek támogatása és védelme volt. A Polikarpov I-15-ös és I-16-os ellenfeleikre általában a magassági fölényüket kihasználva váratlanul csaptak le. Végül összesen 40 db Bf 109 B-1-est és B-2-est juttattak tengeri úton Spanyolországba. 1938 tavaszán, Ausztria megszállásakor, a német légierő 12 vadász osztállyal rendelkezett, melyek fele volt még csak Bf 109-re átfegyverezve.

Messerschmitt Bf 109 B-vel felszerelt alakulatok 1938. március 12-én

Alakulat	Állomáshely
I/JG 131	Jesau
I/JG 132	Döberitz
II/JG 132	Jüterborg-Damm
I/JG 234	Cologne
II/JG 234	Düsseldorf
I/JG 334	Wiesbaden

 A hírnév felé

Németország 1935 tavaszán a meglepett világ előtt hivatalosan is bejelentette légierejének létrehozását. Ezt tehették azért, mert már megkezdték a modern repülőgépek fejlesztését és szolgálatba állítását. Erőfölényük bizonyítására nemsokára az új Bf 109-es vadászt is bemutatták a nyilvánosságnak. Sőt a V-2 prototípus műrepülését a XI. berlini olimpián televíziós kamerával rögzítették 1936 augusztusában.
Időközben 1936 nyarán kirobbant a spanyol polgárháború. Decemberben, kifejezetten a vezérkari főnök, Wolfram von Richthofen ezredes kérésére, kerültek a Condor légióhoz a Bf 109 V-3 és V-4 prototípusok, majd 1937 januárjában a V-5 és V-6 is megérkezett, amelyeket Sevilla melletti Tebladában, a légió fő műszaki bázisán szereltek össze. A csapatpróbákon és harci körülmények között vizsgált modellekkel szerzett tapasztalatok fényesen igazolták a Messerhez fűzött reményeket. A kiváló eredmények után Hermann Göring engedélyezte a szériagépek kiküldését is.

Ezt a Bf 109 B-1-es vadászrepülőgépet a spanyol polgárháborúban alkalmazták. A fényképen jól látszanak a Condor légió jelzései

Az első külföldi hivatalos bemutatkozásra 9 db Bf 109 B-vel, június 20-21-én került sor az új Budapest-Budaőrsi repülőtéren. Világhírnevet a svájci zürich-dübendorfi repülőtéren július 23. és augusztus 1. között rendezett IV. Nemzetközi Repülőfesztivál hozta meg valójában. A német csapat összesen 3 prototípussal (V-7, V-10 és V-13), illetve 2-2 db B-1 és B-2-vel képviseltette magát. Hans Seidemann őrnagy az egyik B-2-vel 385 km/h átlagsebességgel, 57 perc 27 másodperccel megnyerte az Alpok fölötti 365 km-es repülési versenyt. A V-13-al repülő Carl Franke a magassági és zuhanórepülésben lett első: 3.500 m-re emelkedett, ahonnan 5,7 másodperc alatt zuhant 175 m-re. A másik B-2 az egyéni gyorsasági versenyben diadalmaskodott. Ezen kívül – a Restemier századosból, Trautloftból és Schleif hadnagyokból álló – német csapat 373,6 km/h-s átlagsebességgel megszerezte az összesített csapatgyőzelmet is.

Katonás sorrendbe állított Messerschmitt Bf 109 B-2-es repülőgépek egy tábori repülőtéren

A Bf 109-es páratlan sikersorozata 1937. november 11-én szárazföldi kategóriában új sebességi világrekorddal folytatódott, amit a Fédération Aéronautique Internationale (FAI) – azaz Nemzetközi Repülő Szövetség is hitelesített. Dr. Hermann Wurster pilóta a speciális igényeknek megfelelően átalakított 1.650 LE-s DB 601 motorral épített, D-IPKY jelzésű, V-13-as prototípussal, a három kilométeres távot mindkét irányban 80-85 m magasságban 610,54 km/h csúcssebességgel teljesítette.
A Messer kiváló eredményei olyan jó reklámnak bizonyultak a BFW számára, hogy csakhamar Svájc, Jugoszlávia, Románia, Magyarország mellett még Szlovákia is jelentkezett vásárlási szándékkal. A korai változatok eladását azonban Hermann Göring sorra megakadályozta, ugyanis még folyamatban volt a Luftwaffe korszerű gépekkel való felszerelése. Ráadásul a BFW gyártókapacitása is kevésnek bizonyult, ezért kellett 1937-ben új üzemet nyitni Regensburgban, sőt alvállalkozókat is bevonni a gyártásba. Először a kasseli Fieseler, majd 1938-tól már a Focke-Wulf és a lipcsei Erla cégek, illetve a warnemündei Arado, az oscherslebeni Dornier és az Ago, végül az osztrák Wiener Neustädter Flugzeugwerke (WNF) is licencben gyártották a Bf 109-eket. 1938. július 11-én a BFW-t átkeresztelték Messerschmitt AG-re. Ez a változtatás a korábban tervezett típusokat már csak annyiban érintette, hogy eléjük írták a gyár új nevét. 1938 októberében németországi látogatása során még Charles Lindberghnek is bemutatták az új Messerschmitt – Bf 108, Bf 109 és Bf 110 – típusokat.

A „Clara”

A spanyol polgárháborúban tapasztalatai alapján tovább javultak a Messer repülési tulajdonságai az újabb sorozatszériáknál. Willi Messerschmitt az RLM eredeti feltételeinek megfelelően fegyverzet nélkül tervezte meg a Bf 109-es szárnyait. Időközben azonban nyilvánosságra jutott, hogy az angol vadászgépek 8 db géppuskával épülnek, ami jelentős tűzerőt biztosított nekik a német ellenfeleikkel szemben. Ezért a Bf 109-es gyenge szárnyait úgy kellett átalakítani, hogy elbírja a fegyverzetet. Az így módosított C-0 széria – a motorburkolat alatti MG 17-esek mellett – már 1-1 db MG 17-es szárnygéppuskákat kapott. A rakaszok nem fértek el, ezért töltényhevedereket kellett alkalmazni. Ezeket görgők segítségével kivezették a szárnyvégig, majd vissza, s csak ezután jutottak a fegyverig. Jellemző a német precizitásra, hogy ez a bonyolult rendszer jól bevált és nem okozott fennakadást a géppuskák üzemelésében. A C-1 sorozat gépei már a 700 LE-s benzin befecskendezéses Jumo 210 Ga típusú motorral kerültek le a gyártósorról. Az injektor nagy jelentősége abban rejlett, hogy megakadályozta a negatív g-s manőverek következtében előforduló üzemzavarokat és leállásokat.

Felszállás előtt két Bf 109 B-2 vadászgép

Az 1937-38 között Augsburgban épített 58 db C-1-es maximális sebessége 470 km/h, csúcsmagassága pedig 9.500 m volt. A C-2 gépein 1 db 20 mm-es MG FF gépágyút építettek a motorba. Ezt a változtatást Werner Mölders javasolta, aki Willi Messerschmittnek és a gyár mérnökeinek is rendszeresen beszámolt spanyol tapasztalatairól. Ugyanis 1938 elején már feltűntek a 4 db géppuskával felszerelt I-16-osok. Mölders júniusban vette át Adolf Gallandtól a 3/J 88 repülőszázad parancsnokságát. Első légi győzelmét június 15-én aratta egy I-16-es „Rata” fölött. Végül összesen 14-el fejezte be a háborút, amivel a legeredményesebb pilótává küzdötte fel magát. A harcok során összegyűjtött tapasztalatok alapján számos technikai és taktikai újítás kidolgozása, illetve tökéletesítése is a nevéhez fűződik. Közülük is a négy gépet számláló kötelékrepülés újfajta harcászati módszerének kialakítása a legismertebb.
A Clara széria utolsó sorozatgyártott változata a C-1-ből átalakított C-3-as volt. A változtatás a beépített fegyverzetet érintette elsősorban, ugyanis a szárnygéppuskákat gépágyúkra cserélték. A Luftwaffe modern repülőgépekkel való felszerelése jó ütemben haladt és 1938 közepére már 8 Bf 109-es Gruppe állt rendelkezésére.

Messerschmitt Bf 109 B-vel felszerelt alakulatok 1938. július 1-én

Alakulat	Állomáshely
III/JG 132	Jüterborg-Damm
IV/JG 132	Werneuchen
IV/JG 134	Dortmund
II/JG 135	Aibling
II/JG 137	Zerbst
I/JG 138	Aspern
III/JG 234	Düsseldorf
III/JG 334	Mannheim

 A „Dora”

1937 végén kezdődött az újabb D-változatok sorozatgyártása. A kialakításnál a V-10, V-11, V-12 és V-13-as prototípusok kísérleti adatait hasznosították elsősorban. A D-0 széria után következett a D-1, amelyek 986 LE-s Daimler Benz DB 600Aa motorral készültek. Ezeken a példányokon megnövelték a szárnyterhelést, módosították a futóművet. A fegyverekhez a Revi C/12D célzókészüléket használták. A spanyol tapasztalatok igazolták, hogy a páncélozatlan pilótafülke volt a széria gyengéje, ugyanis a könnyű plexiborítás nem nyújtott kellő védelmet a pilóta számára még a géppuskalövedékekkel szemben sem. A Dora sorozatgyártása 1939 elejéig tartott, ezalatt három változatából – D-1, D-2, D-3 – összesen mintegy 650 db-ot adtak át a légierőnek. Ezekből – 6.51-től 6.86-ig számozva – még 36 db-ot – az első 5-öt 1938 augusztusban – szállítottak a Condor légió részére.

A fényképen egy Bf 109 C-1 géppár látható a személyzettel

Ekkor a Luftwaffe már 643 db első vonalbéli vadászrepülőgépet számlált, ezeknek majdnem a fele volt Bf 109-es. 7 héttel később ez az állomány már 583 db-ra növekedett. Az első Dorák a Jesauban állomásozó I/JG 131-nél jelentek meg 1938 végén.
A folyamatosan érkező külföldi megrendelések közül végül csak Svájc igényeit teljesítették 1938 végén és adtak el 10 db D-szériás gépet. Majd 1941-ben a Magyarországgal lefolytatott tárgyalások után az RLM ígéretet tett – többek között – három darab repülőgép leszállítására. Végül vasúton csak 2 db használt típust küldtek, amelyeket Győrben szereltek össze. A V.601 és V.602 jelzésű repülőgépek 1942-ig álltak szolgálatban a Magyar Királyi Honvéd Légierőnél, ahol alapos kísérleteket folytattak velük. Fontos szerepet töltöttek be a modern vadászerő megteremtésében. E gépek az 1944-es harci cselekmények következtében pusztultak el.

Korai típusok a „Blitzkrieg” elején

A II. világháború megindulásakor a Luftwaffe már 1.059 db Bf 109-est számlált. Jóllehet 1938-ban megindult a továbbfejlesztett „Emil” széria sorozatgyártása, a lengyelek ellen mégis inkább a régebbi típusokat küldték harcba. Ennek oka, hogy az újabb gépeket – kb. 600 db-ot – elsősorban védelmi célokra, elfogóvadász szerepkörben nyugatra helyezték az angolokkal és franciákkal szemben. 1939-ben nyolc vadászezred kötelékében szerveztek éjszakai vadászrepülő századokat, melyeket még a korai változatokkal szereltek fel.
Másrészt a Bf 109 D típusokat pedig „Zerstörer” – azaz romboló feladatkörben alkalmazták az I./ZG 2 alakulatnál. A legeredményesebb pilóta, a parancsnok, Hannes Gentzen százados volt. A Dora-pilóták összesen 13 légi győzelmet arattak, míg a Bf 110-esek 94 db lengyel gépet lőttek le. Viszont a lengyel vadászok 12 db Bf 109 D-t, a lengyel bombázók további 7-et semmisítettek meg. Emellett összesen 48 db további Bf 109-es semmisült meg a saját légvédelem miatt. Éppen ezért, a könnyű azonosíthatóság érdekében ettől kezdve sárgára festették a gépek motorburkolatát.

A DB 600 Aa motorral épített Bf 109 D-1, melyet 1 db 20 mm-es MG FF gépágyúval és 2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuskával szereltek fel

1939. november 12-én Jeverbe helyezték át a 10./JG 26 éjszakai századát. Ez a Bf 109 D típusokkal felszerelt alakulat a wilhelmshaveni haditengerészeti támaszpont vadászvédelmét biztosította. Majd ezt követően az újonnan megszervezett JG 1 irányítása alatt vett részt a hadműveletekben. A Staffel parancsnoka, Steinhoff főhadnagy december 18-án 5 db Bf 109 D gépével bekapcsolódott a Helgoland közelében kibontakozó légi csatába. A brit RAF bombázóparancsnokság 24 db Wellington típusú repülőgépét más vadászok és rombolók is megtámadták. Végül összesen 12 db bombázót lőttek le, további 6 db viszont a visszaúton zuhant le. A 10/JG 26 századból Steinhoff kettő, Gerhardt szakaszvezető pedig egy légi győzelmet aratott.
Az 1940 tavaszán meginduló nyugati hadjáratra teljesen befejeződött a Bf 109-eseket érintő típuscsere. Az első vonalbeli alakulatok addigra már kivétel nélkül a továbbfejlesztett E- szériával voltak felszerelve. Ezzel a Berthák, Clarák és Dorák pályafutása Németországban befejeződött. Ellenben az Emil, „Friedrich”, „Gustav”, majd „Kurfürst” története csak ezután kezdődött, amelyek tovább öregbítették a Messerek hírnevét.

A Messerschmitt Bf 109 V-1 prototípus műszaki adatai

Típus	Együléses elfogó vadászrepülőgép
Gyártó	Bayerische Flugzeugwerke (BFW)
Személyzet	1 fő, pilóta
Motor	1 db 695 LE-s (518 kW-os) Rolls-Royce Kestrel V
Méretek
Fesztávolság	9,87 m
Hosszúság	8,51 m
Magasság	2,45 m
Szárnyfelület	16,16 m²
Tömeg
Üres	1.500 kg
Teljesítmény
Max. sebesség	470 km/h 4.200 m-en
Csúcsmagasság	8.014 m
Fegyverzet	Nincs

 A Messerschmitt Bf 109 B-1 műszaki adatai

Típus	Együléses elfogó vadászrepülőgép
Gyártó	Bayerische Flugzeugwerke (BFW)
Személyzet	1 fő, pilóta
Motor	1 db 680 LE-s Jumo 210 Da, folyadékhűtéses, 12 hengeres, vízhűtésű fordított V-motor
Méretek
Fesztávolság	9,87 m
Hosszúság	8,55 m
Magasság	2,59 m
Tömeg
Üres	1.581 kg
Maximális felszálló	2.202 kg
Teljesítmény
Max. sebesség	446 km/h 4.000 m-en
Kezdeti emelkedőképesség	670,5 m/pec
Hatótávolság	587 km
Csúcsmagasság	8.100 m
Fegyverzet	2 db 7,92 mm-es Rheinmetall Borsig MG 17 géppuska, egyenként 500 db lőszerrel

  
A Messerschmitt Bf 109 C-1 műszaki adatai

Típus	Együléses elfogó vadászrepülőgép
Gyártó	Bayerische Flugzeugwerke (BFW)
Személyzet	1 fő, pilóta
Motor	1 db 700 LE-s, 12 hengeres, fordított-V, folyadékhűtésű Junkers Jumo 210 Ga benzinbefecskendezéses motor
Méretek
Fesztávolság	9,87 m
Hosszúság	8,55 m
Magasság	2,59 m
Tömeg
Üres	1.599 kg
Max. felszálló súly	2.298 kg
Teljesítmény
Utazó sebesség	344 km/h 3.100 m-en
Max. sebesség	436 km/h tengerszinten,470 km/h 4.500 m-en
Emelkedő képesség	670,5 m/perc
Hatótávolság	652 km
Csúcsmagasság	9.500 m
Fegyverzet	4 db 7,92 mm-es Rheinmetall Borsig MG 17 géppuska, ebből 2 db a törzsben egyenként 500 db lőszerrel, illetve 2 db a szárnyakban egyenként 420 db lőszerrel

A Messerschmitt Bf 109 D-1 műszaki adatai

Típus	Együléses elfogó vadászrepülőgép
Gyártó	Bayerische Flugzeugwerke (BFW),1938-tól Messerschmitt AG.
Motor	1 db folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított V elrendezésű, 986 LE-s Daimler Benz DB 600 Aa
Méretek
Fesztávolság	9,87 m
Hosszúság	8,64 m
Magasság	2,45 m
Szárnyfelület	16,35 m²
Tömeg
Üres	1.900 kg
Max. felszálló súly (Normál)	2.420 kg
Teljesítmény
Max. sebesség	520 km/h 3.500 m magasságban
Hatótávolság	650 km
Csúcsmagasság	10.000 m
Fegyverzet	2 db 7,92 mm-es Rheinmetall Borsig MG 17 szinkronizált géppuska a motor fölött, egyenként 500 db lőszerrel, illetve 1 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú a hengerek között, amely a légcsavar tengelyén keresztül tüzelt, egyenként 60 db lőszerrel

A Messerschmitt Bf 109 korai változatai

Bf 109 a (később Bf 109 V-1)	Az első prototípus D-IABI jelzéssel, motorja 1 db 695 LE-s (518 kW-os) Rolls-Royce Kestrel V.
Bf 109 V-2	D-IUDE jelzésű prototípus Jumo 210 A motorral
Bf 109 V-3	D-IHNY jelzésű prototípus
Bf 109 V-4	D-IOQY jelzésű prototípus, a B-széria mintapéldánya
Bf 109 B-0	Előszéria Jumo 210 B motorral
Bf 109 B-1	Sorozatszéria Jumo 210 Da motorral
Bf 109 B-2	Sorozatszéria Jumo 210 E, majd később Jumo 210 G motorral
Bf 109 C-0	A Bf 109 V-8 prototípusból fejlesztett előszéria
Bf 109 C-1	Jumo 210 Ga motorral és 4 db MG 17-es géppuskával készült változat
Bf 109 C-2	5 db MG 17-es géppuskával készült változat
Bf 109 V-11	A B-0-ból épített prototípus, a D-széria mintapéldánya
Bf 109 D-0	A V-10 – V-13 prototípusokból fejlesztett előszéria, DB 600 Aa motorral
Bf 109 D-1	A D-0-val azonos. Fegyverzete 1 db 20 mm-es gépágyú és 2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska
Bf 109 D-2	2 db MG 17-es szárnygéppuskával készült
Bf 109 D-3	2 db MG FF szárnygépágyúval készült

  
Korai változatú Bf 109-ek a Luftwaffe állományában 1939. szeptember 2-án

Légiflotta	Ezred	Alegység	Bf 109 típusa	Gép-állomány	Bevethető gépek száma
1. légiflotta (ÉK-Németország)	2. Jagdgeschwader	10. Staffel	Bf 109 C	9	9
	21. JG	I. Gruppe*		29	28
	1. ZG	II. Gruppe*	Bf 109 B	36	36
	2. ZG	I. Gruppe*	Bf 109 D	44	40
2. légiflotta (ÉNY-Németország)	26. JG	10. Staffel	Bf 109 C	10	8
	26. ZG	I. Gruppe	Bf 109 B és D	52	46
		II. Gruppe	Bf 109 B és D	48	47
		III.Gruppe	Bf 109 B és C	48	44
3. légiflotta (DNY- Németország)	71. JG	I. Gruppe	Bf 109 C és E	39	18
	52. ZG	I. Gruppe	Bf 109 B	44	43
4. légiflotta (DK-Németország)	76. ZG	II. Gruppe	Bf 109 B és C	40	39
	186. Trägergruppe	5., 6. Staffel	Bf 109 C	24	24

Megjegyzés:
* A csillaggal megjelölt egységek résztvettek a Lengyelország elleni háborúban.
 A 10. Staffelek minden alakulatnál éjszakai vadász századok voltak.
 A 186. Trägergruppe osztályként szerepelt a nyilvántartásban és a német haditengerészethez tartozott.